Filmajánló

Sziasztok! Most sem egy könyves témával állok elő, mint már a címből kiderült. A probléma onnan ered, hogy a lista azon pontját választottam ki, melyben egy olyan könyvet kell elolvasni, amit már többször is abbahagytam. Ebből pedig az következik, hogy eléggé nehezemre esik olvasni. A problémát egy későbbi bejegyzésben kifejtem. Most azonban vágjunk is bele a filmbe, amiről írni fogok. Ez pedig nem más, mint a Négyen egy gatyában.

Több helyen is utána néztem a filmkritika írásának, szempontokat és hasznos tanácsokat keresve, de végül úgy döntöttem, ha eddig nem tanultam ezt, pár nap alatt sem fogom elsajátítani. Legalábbis olyan szinten nem, ami egy rendes filmkritikától elvárható lenne. Így ez nem kritika, inkább egy ajánló. Egy filmajánló, azok számára akik, úgy mint én, szimplán csak szórakozás, kikapcsolódás céljából nézik a filmet és nem szörnyednek el egy-egy átlagos, esetleg átlagon aluli alakítástól. Persze ez alatt nem a szappanoperák Fernandoira vagy Rosalindáira gondolok. Az ugyanis már nekem is sok. Nem vagyok finnyás, de némely ilyen televíziós műsortól, feláll a hátamon a szőr. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, ha most valaki egy profi írásra számít, nem jó helyen jár. Ez ugyanis csak az én személyes véleményem lesz.

A film négy barátnőről szól, akik már születésük óta elválaszthatatlanok, azonban az elkövetkezendő nyarat kénytelenek külön tölteni. Az elutazásuk előestéjén találnak egy farmert, ami mindnyájukra jó, még kissé teltebb Carmenre is. Ezt óriási csodának tartják és elhatározzák, hogy ezt a ruhadarabot mindenkinek hordania kell egy hétig, majd továbbküldeni a másiknak egy levél kíséretében. Ebből következik, hogy a cselekmény négy szálon fut. A farmeros dolog miatt kissé bugyutának találhatnánk, azonban a legkevésbé sem az. Ugyan vannak benne a tinifilmekre jellemző nyálazások, de ettől eltekintve elég komoly mondanivalói vannak. Szerepet kap benne még a betegség és a halál is. Nem kell megijedni ez nem egy nehéz dráma, de nem is az amikor főszereplőnk legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a hőn szeretett lány nem lehet az övé.

SPOILER!

Amikor a haldokló kislány olyan komolyan beszél, nem tudtam eldönteni, hogy abszurdnak találjam vagy inkább csodálatosnak.

Akkor már ki kell veséznem a másik spoilert is, ami nem más, mint Carmen kapcsolata az apjával. Én talán ezt a szálat tudtam legjobban magaménak érezni. Talán ezért is találtam olyan rossznak a lezárását. Ezt most komolyan gondolták? Konkrétan leszarja a lányát, ha jól értettem évente kétszer találkoznak, nem szól neki az „új családjáról” és Carmen tök idegen környéken elcsavarog, erre mi a reakció? Boldogan nevetgél otthon a többiekkel. Mindeközben mindenki halál nyugodtan azt mondogatja neki hogy, mondd el neki mi bánt. Na most ebben valamilyen szinten igazuk van, csak hogy ezt egy apának azért nem szabadna megengednie magának. Amikor azonban Carmen elmond neki mindent, szinte semmit sem szól, majd nem is hívja. Na, és erre mi a reakció? Lepjük meg az esküvőjén. Nagyon jó ötlet! Gratulálok! Nem mondom, hogy megbocsáthatatlan, amit tett. Na de hogy még a lánya könnyítsen a helyzetén? Ezek után? De mindegy. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen szigorú vele.

            SPOILER VÉGE!

Lenát nem tudom miért, de nem bírom. Valahogy nem tudtam átérezni a problémáját. A görög tájakat viszont imádtam nézegetni. Nagyon. Ezzel ellentétben Bridget karakterét annál jobban bírtam. Vakmerő és laza, de azért kiderült hogy mégsem olyan sebezhetetlen, mint amilyennek látszik.

Összegzés: Ha nem bírod a tinifilmeket, de  mégis szeretnél megnézni egyet, ajánlom, hogy ez legyen az.

10/7 Csak a befejezés miatt. Ja, meg Lena. Lena idegesít. Mondjuk Kostas már annyira nem húz fel. Tán ez lehet az oka. :D Komolyra fordítva a szót, a Lenát játszó színésznőt sem szeretem annyira.