Danielle Stee - Hosszú az út hazáig

Sziasztok! Az első kritikámat egy olyan könyvről szerettem volna írni, ami eléggé megmaradt bennem anélkül, hogy többször újraolvastam volna. Ez a könyv pedig nem más, mint a Hosszú az út hazáig Danielle Steel-től. Az írónőt a világ egyik legolvasottabb írói között tartják számon. (Joggal.) A könyvei legfőképp a nőknek íródtak, de biztos vagyok benne, hogy a férfiak is találnak számukra érdekes köteteket. Az idén 68. életévét betöltő írónő könyveinek száma már a 100-hoz közelít, melyekből 23-at meg is filmesítettek. Ilyen például a Váratlan szerelem vagy a Biztos kikötő. 

A Hosszú az út hazáig című könyvet 1998-ban írta és ahogy a fülszövegben is olvashatjuk tematikájában eltér többi könyvétől. Talán ennek köszönheti, hogy kevésbé ismert, mint az írónő más regényei.

Ezt a könyvet még Budapesten vettem néhány másik Danielle Steel regénnyel együtt, bár azokat még nem olvastam el, anyukámnak tetszettek. :D Amikor ennek a regénynek neki álltam még nem számítottam rá, hogy ennyi különböző érzelmet fog belőlem kiváltani, de így lett.

Bevágom ide a könyv hátulján lévő leírást. Ha nagyon érzékeny vagy a spoilerekre, csak az első szakaszt olvasd el.

            Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gabriella Harrison családja éli a manhattani gazdagok elegáns életét, de Gabriella gyermekkora: összefüggő lázálom. Szülei torzsalkodásának minden gyötrelmét ő szenvedi el.

A szekrénybe menekülő, riadt kislány apácazárdába kerül, ahol az idő, a békés környezet, a nővérek jósága lassan begyógyítja a legsúlyosabb sebeket is.

Joe Connors atya is tragikus események szenvedő alanya. Isten szolgálatának szenteli életét, míg meg nem hallja Gabriella gyónását… Joe-nak rövidesen választania kell a papi hivatás és Gabriella között. A két szereplő bátorsága és az élet nagy, szent kérdéseire adott válaszuk révén Danielle Steel ismét bizonyítja, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, ha erős a lélek, és nem fél szembenézni a múlt démonaival.

Ahogy az elején már említettem, a könyv tökéletesen van megírva ahhoz, hogy sok-sok különböző érzelmet váltson ki olvasójából. És ennek a történetnek köszönhetően már akkor nagyon sok mindenről megváltozott a véleményem. Más szóval ez a könyv nagy hatással volt az életemre. És ez nagy szó.

Gabriella születésétől fogva végigkövetjük gyerekkorát, ami hosszúnak hangozhat, de az írónő csak a történet szempontjából fontosabb momentumokat vetette papírra, így egyáltalán nem vontatott. Az ötödik fejezettől pedig rendesen beindulnak a történések.

PICI SPOILER!

Bekerül az apácák közé, megismerkedik Joe Connors atyával…

         NAGYOBB SPOILER!

Az atya is fiatal, Gabriella is fiatal így persze hogy egymásba szeretnek.(Értelem szerűen ez nem ilyen egyszerű. :) Szerepet játszik itt még sok-sok minden.) Mondhatnánk, hogy mekkora közhely. De ebben a könyvben valahogy mégsem. Az egész annyira különleges. Ugye, Gabriella küzd azokkal a gondolatokkal, hogy ő egy nagyon rossz ember és szerencsés lehet, hogy a szülei egyáltalán megtűrték a házban. (Természetesen ez egy jó nagy baromság.) Azonban az atyának is van egy titka gyermekkorából, valami nagyon szörnyű dolog történt, ami miatt magát hibáztatja. Így egymásra találnak. A szerelmük persze nem tud kiteljesedni, hisz Joe egy pap, Gabriella pedig apácának készül.

Remélem, ha eddig nem tervezted, hogy elolvasod ezek után megjött hozzá a kedved.

NAGYOBB SPOILER VÉGE!!!

Szereplők:

Gabriella Harrison: Mielőtt bármit is mondanék róla, meg kell említeni, hogy le a kalappal előtte. A vele történtekhez képest egy nagyon erős nő (lelkileg). Szeretni való karakter, a jellemfejlődését pedig nagyon-nagyon jó érzés volt követni.

Eloise Harrison (Gabriella anyja): Sokat nem tudok róla mondani, egyszerűen beteg, nagyon.

John (Gabriella apja): Ő az akin nagyon fel tudtam húzni magam. Gyáva, gerinctelen, gusztustalan féreg. Annyi mindent tehetett volna a történtek ellen. Bármit. Mégsem tette, nem mondom, hogy könnyű lett volna. De ha tényleg az apja akar lenni, megteszi.

Joe Connors: Túl fiatal, túl tapasztalatlan. Csak ennyi.

Összegzés: Megrázó történet, amely könnyeket csalt a szemembe. Többször is. Pedig nem vagyok túl sírós fajta. Ezek ellenére nem bírtam letenni.

Értékelés: 10/8

Kinek ajánlom?

Erős lelkületűeknek. Zsepit készíts! Lesz könny bőven.

Nos, ennyi lett volna remélem meggyőztelek titeket a regény elolvasásával kapcsolatban.