Lejjebb a
kezedet, Dóri! Feljebb a fejed! Ne a ló nyakát nézd! Azaz Nana! Jól van!- és
csak mondja és mondja. Mindent kizárok a fejemből, csak a ló és én létezünk.
No, meg persze Linda néni és a társam Dóri. – Most csinálj egy kört az A-nál,
Nana! Dóri tovább! Mondom tovább! DÓRI!- most már üvölt, de hiába. – Mindegy,
majd legközelebb. – Sóhajt és a fejét rázza. Dóri kiváló lovas lehetne, de itt
az utolsó szón van a hangsúly. Rendkívül figyelmetlen és hanyag, mióta csak
ismerem ilyen és az érzésem az, hogy nem is fog megváltozni. – Rendben mára
ennyi. A hosszú fal közepén álljatok meg, lépjetek pár kört és végeztünk. –
Lemondóan sóhajt és ennyit mond- Ha így folytatod Dórikám lemondom a keddit. -
Aztán elmegy.
Tátva marad a
szám. Milyen keddi programról beszélhetett? Alig bírom megállni, hogy
megkérdezzem, de ha megtenném be nem állna a szája. Így, bár nehezemre esett,
de hallgattam. Vasárnap este nem volt kedvem egy két órás beszámolót hallani az
ő leendő lovas karrierjéről, tudva, hogy nekem ez sosem fog megadatni. Nem
mondanám, hogy olyan rosszul élnénk, így tizenöt éves létemre megvan mindenem
amire egy korombelinek szüksége lehet. Modern okostelefon, NewYorkerben
vásárolt szuper ruhák és még sorolhatnám, azonban ha lenne rá lehetőségem erről
mind lemondanék, ha cserébe versenyszinten lovagolhatnék, mint Dóri. Tudom nagy
szavak, de mindegy is, mert ilyen nem létezik. Ahhoz, hogy ez összejöhessen
minimum háromszor meg kellene nyernünk a lottó ötöst. Erre pedig kicsi az
esély. Ne higgye senki, hogy nem vagyok hálás azért, ami megadatott. A heti két
lovaglóóra a legnagyobb ajándék és egyelőre elég is, de a jövőmet nem építhetem
erre.
A lóról
leszállva a telefonomra pillantok és amit látok az nagyon nem tetszik. Hét perc
múlva indul a buszom. Már megint. Linda néni fia, Gergő ekkor lép be a lovardába.
Megmenekültem. Répával, a lovammal a kezembe odarohanok hozzá és angyali
tekintettel épp könyörögni készülök, de már erre sincs szükség.
- Egy szót se
szólj, majd én elrendezem. Te csak fuss!
Szinte biztos,
hogy ő a legrendesebb srác a világon. Az ország legjobb lovasiskolájának
elvégzése után, most azzal segít az anyukájának, hogy az újakat már ő tanítja
be és pár éven belül ő lesz itt a főnök. Ennek ellenére vasárnaponként amikor
rohannom kell, ő mindig leszereli, megeteti és lecsutakolja helyettem Répát.
Gyorsan
megköszönöm és elbúcsúzok, aztán már rohanok is. A buszt pont elérem és így nem
kell egy órát várakoznom a hidegbe. Hazaérve már mennék is fürödni, de
meglátom, hogy anya a konyhaasztalnál ül, büszkeség és egy kis türelmetlenség
keveredik a tekintetében.
- Szia Kicsim!
– látszik, hogy alig várja, hogy elmondhassa, amit akar, de olyan mint valami nagyra
nőtt gyerek és a kérdést várja. És mivel a lánya vagyok beszállok a játékba.
- Hali! Megyek fürödni,
teljesen kikészültem…. Holnap meg matekdoga…..- húzom a dolgot, de nem reagál,
így elmegyek a fürdőbe, vacsizok, de anyu még mindig nem szól egy szót se.
Már készülök
lefeküdni, amikor ördögi mosollyal megjelenik az ajtómban.
- Nem gondoltam
volna, hogy eddig bírod. - Neveti el magát.
- Nem is tudom
kinek a lánya vagyok. – Mosolyodom el én is.
- Most azonban
tényleg komolyan kell beszélnünk- odakapom a fejem és most mát tényleg figyelek
rá és kíváncsi vagyok, hogy mi lehet olyan fontos, amiért feladta ezt a bugyuta
játékát. – Nemrég felhívott a Némethy Bertalan Akadémia igazgatója és tett egy
igen nagylelkű ajánlatot.
- Oh, de hát
anya!- vigyorogtam rá.
- Kislányom vegyél
már komolyan!- szid le, de azért ő is elnyom egy mosolyt- Azt mondta, hogy
múltkor amikor elment megnézni a Dórit, látott téged is és bár ő sokkal több
tudással rendelkezik, benned több tehetséget lát.–Ebben a pillanatban majdnem
sírva fakadok örömömben, de akkor eszembe jut valami.
- Anyu, honnan
szednénk mi annyi pénzt?
- Nem
egyszerűen helyet ajánlott, hanem teljes körű ösztöndíjat. – mondta
ünnepélyesen- Na, de már késő van Édesem, holnap mindent megbeszélünk.
- De várj még!
Annyi kérdésem van.
- Pihenned
kell, te mondtad…..Holnap matekdoga. - ezzel kilépett az ajtón. Bumm! Hát igen
ezt a játékot ő játssza a legjobban ebben a házban. Talán még a világon is.
Itt hagyott
engem a sok megválaszolatlan kérdéssel, melyeknek köszönhetően ma egy percet
sem fogok aludni. Hurrá!
