Filmajánló

Sziasztok! Most sem egy könyves témával állok elő, mint már a címből kiderült. A probléma onnan ered, hogy a lista azon pontját választottam ki, melyben egy olyan könyvet kell elolvasni, amit már többször is abbahagytam. Ebből pedig az következik, hogy eléggé nehezemre esik olvasni. A problémát egy későbbi bejegyzésben kifejtem. Most azonban vágjunk is bele a filmbe, amiről írni fogok. Ez pedig nem más, mint a Négyen egy gatyában.

Több helyen is utána néztem a filmkritika írásának, szempontokat és hasznos tanácsokat keresve, de végül úgy döntöttem, ha eddig nem tanultam ezt, pár nap alatt sem fogom elsajátítani. Legalábbis olyan szinten nem, ami egy rendes filmkritikától elvárható lenne. Így ez nem kritika, inkább egy ajánló. Egy filmajánló, azok számára akik, úgy mint én, szimplán csak szórakozás, kikapcsolódás céljából nézik a filmet és nem szörnyednek el egy-egy átlagos, esetleg átlagon aluli alakítástól. Persze ez alatt nem a szappanoperák Fernandoira vagy Rosalindáira gondolok. Az ugyanis már nekem is sok. Nem vagyok finnyás, de némely ilyen televíziós műsortól, feláll a hátamon a szőr. Visszakanyarodva eredeti témánkhoz, ha most valaki egy profi írásra számít, nem jó helyen jár. Ez ugyanis csak az én személyes véleményem lesz.

A film négy barátnőről szól, akik már születésük óta elválaszthatatlanok, azonban az elkövetkezendő nyarat kénytelenek külön tölteni. Az elutazásuk előestéjén találnak egy farmert, ami mindnyájukra jó, még kissé teltebb Carmenre is. Ezt óriási csodának tartják és elhatározzák, hogy ezt a ruhadarabot mindenkinek hordania kell egy hétig, majd továbbküldeni a másiknak egy levél kíséretében. Ebből következik, hogy a cselekmény négy szálon fut. A farmeros dolog miatt kissé bugyutának találhatnánk, azonban a legkevésbé sem az. Ugyan vannak benne a tinifilmekre jellemző nyálazások, de ettől eltekintve elég komoly mondanivalói vannak. Szerepet kap benne még a betegség és a halál is. Nem kell megijedni ez nem egy nehéz dráma, de nem is az amikor főszereplőnk legnagyobb problémáját az jelenti, hogy a hőn szeretett lány nem lehet az övé.

SPOILER!

Amikor a haldokló kislány olyan komolyan beszél, nem tudtam eldönteni, hogy abszurdnak találjam vagy inkább csodálatosnak.

Akkor már ki kell veséznem a másik spoilert is, ami nem más, mint Carmen kapcsolata az apjával. Én talán ezt a szálat tudtam legjobban magaménak érezni. Talán ezért is találtam olyan rossznak a lezárását. Ezt most komolyan gondolták? Konkrétan leszarja a lányát, ha jól értettem évente kétszer találkoznak, nem szól neki az „új családjáról” és Carmen tök idegen környéken elcsavarog, erre mi a reakció? Boldogan nevetgél otthon a többiekkel. Mindeközben mindenki halál nyugodtan azt mondogatja neki hogy, mondd el neki mi bánt. Na most ebben valamilyen szinten igazuk van, csak hogy ezt egy apának azért nem szabadna megengednie magának. Amikor azonban Carmen elmond neki mindent, szinte semmit sem szól, majd nem is hívja. Na, és erre mi a reakció? Lepjük meg az esküvőjén. Nagyon jó ötlet! Gratulálok! Nem mondom, hogy megbocsáthatatlan, amit tett. Na de hogy még a lánya könnyítsen a helyzetén? Ezek után? De mindegy. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen szigorú vele.

            SPOILER VÉGE!

Lenát nem tudom miért, de nem bírom. Valahogy nem tudtam átérezni a problémáját. A görög tájakat viszont imádtam nézegetni. Nagyon. Ezzel ellentétben Bridget karakterét annál jobban bírtam. Vakmerő és laza, de azért kiderült hogy mégsem olyan sebezhetetlen, mint amilyennek látszik.

Összegzés: Ha nem bírod a tinifilmeket, de  mégis szeretnél megnézni egyet, ajánlom, hogy ez legyen az.

10/7 Csak a befejezés miatt. Ja, meg Lena. Lena idegesít. Mondjuk Kostas már annyira nem húz fel. Tán ez lehet az oka. :D Komolyra fordítva a szót, a Lenát játszó színésznőt sem szeretem annyira.

Kukoricás, gombás, sonkás pite

Sziasztok! Az első bejegyzésemben már említettem, hogy a könyvmolyok könnyen össze tudják egyeztetni az evést és az olvasást. De nemcsak össze tudják egyeztetni, hanem szeretnek is valamit rágcsálni, miközben valamelyik kötetüket olvassák. Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy mindig rám jön az ehetnék, ha valami izgalmasat olvasok. Akkor meg főleg, ha nem. Ezt a receptet ezért is hoztam nektek. Az elkészítése rendkívül egyszerű és nem vesz sok időt igénybe, így még több drága percet tudsz a könyveddel tölteni.

Kukoricás, gombás, sonkás pite(saját találmány)

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta
• 1 fej vöröshagyma
• 1 konzerv kukorica
• 25 dkg gomba
• 1 paprika
• 2 közepes paradicsom
• 1 gerezd fokhagyma
• 20 dkg gépsonka (lehet füstölt is)
• 5 dkg szalonna
• 2 dl tejszín
• 15-20 dkg sajt
• só
• bors
• bazsalikom
• oregánó
• kakukkfű
• borsikafű

Elkészítés: Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A hagymát felaprítjuk, majd a felkockázott szalonna zsírján és egy kanál olajon vagy kókuszzsíron megfonnyasztjuk. Hozzáadjuk a megpucolt, felaprított gombát, belenyomjuk fokhagymazúzóval a fokhagymát, fűszerezzük sóval, borssal és borsikafűvel, majd puhára pároljuk. A piteformát kivajazzuk vagy kibéleljük sütőpapírral és belesimítjuk a leveles tésztát. Figyeljünk, hogy a forma falára is kerüljön elég tészta. Ezek után a gombás hagymás keveréket rápakoljuk, majd jöhet a fél konzerv kukorica, a felkockázott sonka, a paprika, majd újból a kukorica. A tejszínt összekeverjük a sajttal (lehet bele tenni egy tojást is, de én nem raktam), mehet bele egy csipet só, aztán beleöntjük a formába. A tetejére rakjuk a felkarikázott paradicsomot. Egy tálban összekeverjük a bazsalikomot, a kakukkfüvet és az oregánót. A fűszerkeveréket a paradicsomokra szórjuk. A pitét berakjuk az előmelegített sütőbe és megsütjük. Isteni vacsora lesz belőle. Jó étvágyat!

 

Nekem ez lett belőle. :)

Kihívás

Sziasztok! Láttátok már a 2015-50 könyv kihívást? Én sem. Na, jó csak vicc volt. Csak kicsit késve láttam meg. Egy másik blogon találtam rá. A blog üzemeltetője is most kezdte el. Amúgy szuper dolgok vannak ott. Nézzetek be hozzá! www.bloggerask.eoldal.hu

            Szóval eldöntöttem, hogy én is neki állok.

1. egy könyvet, ami több mint ötszáz oldal.

2. egy klasszikus romantikus könyvet.

3. egy könyvet, amiből film is készült.

4. egy könyvet, ami ebben az évben jelent meg.

5. egy könyvet, aminek a címében számjegyek szerepelnek.

6. egy könyvet, aminek szerzője még nincs 30 éves.

7. egy könyvet, aminek szereplői nem emberek.

8. egy vicces könyvet.

9. egy könyvet, amit nő írt.

10. egy misztikus vagy krimi könyvet.

11. egy könyvet, aminek címe csupán egy szóból áll.

12. egy novelláskötetet. 

13. egy könyvet, ami egy másik országban játszódik.

14. egy szépirodalmi művet.

15. egy népszerű szerző első könyvét.

16. egy könyvet, amit a kedvenc íróm írt, de eddig még nem olvastam.

17. egy könyvet, amit egy barátom ajánlott.

18. egy Pulitzer Díjas művet.

19. egy igaz történeten alapuló könyvet.

20. egy könyvet az „Ezeket egyszer el kell olvasnom!” listám aljáról.

21. egy könyvet, amit édesanyám szeret.

22. egy könyvet, ami ijesztő.

23. egy több mint százéves művet.

24. egy könyvet, amit csupán a borítója alapján választottam ki.

25. egy könyvet, amit még az iskolában kellett volna elolvasnom.

26. egy memoárt.

27. egy könyvet, aminek egy nap alatt a végére lehet érni.

28. egy könyvet, aminek a címében ellentétes jelentésű szavak szerepelnek.

29. egy könyvet, ami egy olyan helyen játszódik, ahová mindig is el akartam jutni.

30. egy könyvet, ami abban az évben jelent meg, amikor születtem.

31. egy könyvet, amiről rossz véleményeket hallottam.

32. egy trilógiát.

33. gyerekkorom egy könyvét.

34. egy könyvet, amiben szerelmi háromszög van.

35. egy könyvet, ami a jövőben játszódik.

36. egy könyvet, ami egy gimnáziumban játszódik.

37. egy könyvet, aminek a címében szerepel egy szín.

38. egy könyvet, ami megríkatott.

39. egy varázslatos könyvet.

40. egy képregényt.

41. egy könyvet, aminek írójától még nem olvastam eddig semmit.

42. egy könyvet, ami az enyém, de eddig még nem olvastam el.

43. egy könyvet, ami a szülővárosomban játszódik.

44. egy könyvet, ami eredetileg nem az anyanyelvemen íródott.

45. egy könyvet, ami karácsonykor játszódik.

46. egy könyvet, aminek írójának monogramja megegyezik az enyémmel.

47. egy drámát.

48. egy betiltott könyvet.

49. egy könyvet, ami egy televíziós műsoron alapul vagy az készült belőle.

50. egy könyvet, amit többször elkezdtem, de sosem olvastam végig.

Mivel egy év áll rendelkezésemre, én most kezdem el, így 2015. 07. 27-től 2016. 07. 27-ig tart. Ettől függetlenül nem ígérek semmit. :D Az 50. ponthoz már el is kezdtem egy könyvet. Az elolvasott művekről mindig írok véleményt, de rendes, hosszú kritika nem várható.

Akkor kezdődjön a kihívás!

Danielle Stee - Hosszú az út hazáig

Sziasztok! Az első kritikámat egy olyan könyvről szerettem volna írni, ami eléggé megmaradt bennem anélkül, hogy többször újraolvastam volna. Ez a könyv pedig nem más, mint a Hosszú az út hazáig Danielle Steel-től. Az írónőt a világ egyik legolvasottabb írói között tartják számon. (Joggal.) A könyvei legfőképp a nőknek íródtak, de biztos vagyok benne, hogy a férfiak is találnak számukra érdekes köteteket. Az idén 68. életévét betöltő írónő könyveinek száma már a 100-hoz közelít, melyekből 23-at meg is filmesítettek. Ilyen például a Váratlan szerelem vagy a Biztos kikötő. 

A Hosszú az út hazáig című könyvet 1998-ban írta és ahogy a fülszövegben is olvashatjuk tematikájában eltér többi könyvétől. Talán ennek köszönheti, hogy kevésbé ismert, mint az írónő más regényei.

Ezt a könyvet még Budapesten vettem néhány másik Danielle Steel regénnyel együtt, bár azokat még nem olvastam el, anyukámnak tetszettek. :D Amikor ennek a regénynek neki álltam még nem számítottam rá, hogy ennyi különböző érzelmet fog belőlem kiváltani, de így lett.

Bevágom ide a könyv hátulján lévő leírást. Ha nagyon érzékeny vagy a spoilerekre, csak az első szakaszt olvasd el.

            Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gabriella Harrison családja éli a manhattani gazdagok elegáns életét, de Gabriella gyermekkora: összefüggő lázálom. Szülei torzsalkodásának minden gyötrelmét ő szenvedi el.

A szekrénybe menekülő, riadt kislány apácazárdába kerül, ahol az idő, a békés környezet, a nővérek jósága lassan begyógyítja a legsúlyosabb sebeket is.

Joe Connors atya is tragikus események szenvedő alanya. Isten szolgálatának szenteli életét, míg meg nem hallja Gabriella gyónását… Joe-nak rövidesen választania kell a papi hivatás és Gabriella között. A két szereplő bátorsága és az élet nagy, szent kérdéseire adott válaszuk révén Danielle Steel ismét bizonyítja, hogy a legreménytelenebb helyzetekből is van kiút, ha erős a lélek, és nem fél szembenézni a múlt démonaival.

Ahogy az elején már említettem, a könyv tökéletesen van megírva ahhoz, hogy sok-sok különböző érzelmet váltson ki olvasójából. És ennek a történetnek köszönhetően már akkor nagyon sok mindenről megváltozott a véleményem. Más szóval ez a könyv nagy hatással volt az életemre. És ez nagy szó.

Gabriella születésétől fogva végigkövetjük gyerekkorát, ami hosszúnak hangozhat, de az írónő csak a történet szempontjából fontosabb momentumokat vetette papírra, így egyáltalán nem vontatott. Az ötödik fejezettől pedig rendesen beindulnak a történések.

PICI SPOILER!

Bekerül az apácák közé, megismerkedik Joe Connors atyával…

         NAGYOBB SPOILER!

Az atya is fiatal, Gabriella is fiatal így persze hogy egymásba szeretnek.(Értelem szerűen ez nem ilyen egyszerű. :) Szerepet játszik itt még sok-sok minden.) Mondhatnánk, hogy mekkora közhely. De ebben a könyvben valahogy mégsem. Az egész annyira különleges. Ugye, Gabriella küzd azokkal a gondolatokkal, hogy ő egy nagyon rossz ember és szerencsés lehet, hogy a szülei egyáltalán megtűrték a házban. (Természetesen ez egy jó nagy baromság.) Azonban az atyának is van egy titka gyermekkorából, valami nagyon szörnyű dolog történt, ami miatt magát hibáztatja. Így egymásra találnak. A szerelmük persze nem tud kiteljesedni, hisz Joe egy pap, Gabriella pedig apácának készül.

Remélem, ha eddig nem tervezted, hogy elolvasod ezek után megjött hozzá a kedved.

NAGYOBB SPOILER VÉGE!!!

Szereplők:

Gabriella Harrison: Mielőtt bármit is mondanék róla, meg kell említeni, hogy le a kalappal előtte. A vele történtekhez képest egy nagyon erős nő (lelkileg). Szeretni való karakter, a jellemfejlődését pedig nagyon-nagyon jó érzés volt követni.

Eloise Harrison (Gabriella anyja): Sokat nem tudok róla mondani, egyszerűen beteg, nagyon.

John (Gabriella apja): Ő az akin nagyon fel tudtam húzni magam. Gyáva, gerinctelen, gusztustalan féreg. Annyi mindent tehetett volna a történtek ellen. Bármit. Mégsem tette, nem mondom, hogy könnyű lett volna. De ha tényleg az apja akar lenni, megteszi.

Joe Connors: Túl fiatal, túl tapasztalatlan. Csak ennyi.

Összegzés: Megrázó történet, amely könnyeket csalt a szemembe. Többször is. Pedig nem vagyok túl sírós fajta. Ezek ellenére nem bírtam letenni.

Értékelés: 10/8

Kinek ajánlom?

Erős lelkületűeknek. Zsepit készíts! Lesz könny bőven.

Nos, ennyi lett volna remélem meggyőztelek titeket a regény elolvasásával kapcsolatban.

Tündérmese booktag

Hellóka! Ezt a booktag-et egy másik blogos oldalán találtam és nagyon-nagyon megtetszett, ezért úgy gondoltam ez lesz az első, amit megcsinálok. Na, hajrá!

Pinokkió - A fiú, akinek megnőtt az orra, ha hazudott. Hazudtál már egy könyvről, mert szégyellted, hogy tetszett?

Nem. Inkább akkor érzek rá késztetést, amikor valaki óriási lelkesedéssel odaadja egy szeretett könyvét, hogy olvassam el , mert olyan nagyon jó. Nekem azonban nem tetszik, de azért ilyenkor is megpróbálom őszintén, maximum kicsit szépítve elmondani a véleményem.

A Szépség és a Szörnyeteg - A lány, aki nem a külsőbe szeretett bele
Melyik könyvet imádod, annak ellenére, hogy rémes a borítója?

Hmmm. Nem egyszerű kérdés. Először talán a Hex Hall-t mondanám, én személy szerint nem vagyok oda azért a borítóért, azonban jobban végignézve a könyvespolcot, rátaláltam egy másik könyvre. Nem hiszem, hogy túlzottan ismert lenne és ha most olvasnám lehet, hogy bennem sem ragadna meg annyira, hiszen kicsit korban alattam lévő korosztálynak való, de ezt is valamikor az SZJG után olvastam, vagy talán közbe míg vártam, hogy megjelenjen a következő rész. Egy lovas kollégiumban tanuló lányról és lováról szól a történet, kicsit talán lapos, de én oda voltam érte. Ez pedig a Vágta az éjszakában Dagmar Hoßfeldtől.

Hófehérke - Akire a szépségéért vadásztak. Vettél már meg könyvet csak a borítója miatt, és ha igen, mi volt az?

Nem. Van olyan, hogy a könyvesboltban ránézek egy könyvre, mert szörnyen megtetszett a borítója, de akkor is csak abban az esetben veszem meg, ha a története is tetszik és kicsit utána néztem a véleményeknek.

Csipkerózsika - Akit elátkoztak, hogy aludjon, majd az igaz szerelem csókja ébresztette fel. Melyik a kedvenc könyves párod?

Ez nem is kérdés. Norbi és Lia az Akkor szakítsunkból. Imádtam a szivatásaikat, vicces beszélgetéseiket és a szikrát, ami megvan köztük. A kapcsolatuk mesés, mégis olyan evilági.

A kis hableány - Aki feladta az életét a szerelemért
Szoktál kipróbálni új műfajokat vagy inkább maradsz azoknál, amelyeket ismersz és szeretsz? Ha kipróbáltál már újakat, melyik volt az utolsó ilyen könyv?

Nos, eddig még nem nagyon, vagy csak nem emlékszem. :D Inkább a fantasy és a romantikus regények felé húzok. Legjobb, ha mindkettő. De most, hogy így elgondolkodtam, szívesen kipróbálnám a krimit.

Hamupipőke - Aki elvesztette a cipőjét éjfél után. Melyik volt az utolsó könyv, ami miatt fennmaradtál egész éjszaka?

Ez szégyenletes, de én minden könyvet, ami tetszik el tudok olvasgatni éjfélig. Az viszont, hogy fennmaradjak egész éjszaka nekem nem megy. J

Rapunzel - Akit bezártak egy toronyba. Melyik volt a legrosszabb könyv, amit az elmúlt hónapban olvastál?

Volt egy könyv… Egy Vörös pöttyös…. De nem jut eszembe a címe. Így kénytelen leszek egy kötelező olvasmányt választani. Ez pedig nem más, mint a Légy jó mindhalálig. Egyszerűen nem ment. L

 

Alice Csodaországban - A lány, aki a nyúlüregbe esett. Melyik könyv olvasása során érezted úgy, hogy egy teljesen új világba csöppentél?

Szinte minden könyvben, hisz a fantasy világa már csak ilyen. Ha azonban a leghangulatosabb és legjobban kidolgozott világra kérdeznek rá akkor gondolkodás nélkül rávágom, hogy………….Harry Potter. Csak azért is, mert annak ellenére, hogy már elmúltam 11 mikor olvastam, azért vártam a levelet a Roxfortból.

A békakirály - Az elvarázsolt herceg, aki újra emberré vált. Melyik volt az a könyv, amelyikről azt gondoltad, hogy utálni fogod, de végül mégis megszeretted?

Hát akkor, a válsz sajnos ugyanaz. Harry Potter. A tesóm csak mondta, mondta a magáét, hogy mennyire jó, anyu pedig az ellenkezőjét. Nem nekem való, beteg dolgok vannak benne stb. Aztán elolvastam és rájöttem, hogy igaza volt a tesómnak.

Jancsi és Juliska - Akik elvesztek az erdőben és egy boszorkány elfogta őket.

Melyik testvérpár (fiú-lány) a kedvenced és miért?

         Boldi és Napsi a Bábelből. Imádom, amikor egymásnak ugranak és azt is, hogy egyszerre különböznek, mégis szörnyen hasonlítanak egymásra.

Piroska - Akit a nagymamának öltözött farkas felfalt. Melyik könyvben csalódtál azután, hogy beleszerettél a borítóba és a fülszövegbe?

Az utolsó könyv, amit olvastam. A Titkos Kör. Boszorkányság? Tök jó! Jöhet! Aztán ahogy belekezdtem egyre több olyan dolog volt, ami nem tetszett. Nem mondanám, hogy rossz volt. Sőt… De csalódtam benne. Később szeretnék róla hosszabban is írni.

 

Noh, ennyi lett volna ez a booktag, nekem nagyon tetszett, érdekesek voltak a kérdések és némelyiken tényleg nagyon el kellett gondolkodnom.

Az első (komoly) bejegyzés

Helló-helló! Nos, úgy gondoltam, hogy első igazi és nem mellesleg komoly bejegyzésemben, talán beszélnék egy kicsit a könyvekkel való viszonyom alakulásáról az évek során. Nos, ha hiszitek, ha nem régen nem szerettem olvasni. Na, ide pont beillene az az emoji. Tudjátok. Amelyiknek totál fehér a szeme,a szájával egy O-t formál, a kezét pedig az arcához emeli. Oké, ha eddig nem tudnátok melyik, bevágom ide. :D

Na, most már tudjátok. Elkalandoztam picit. Folytassuk. Szóval, nem szerettem olvasni. Könyveim ugyan voltak, azonban csak rövidebb meséket, versikéket, mondókákat rejtettek magukban. Amelyekből valljuk be, annyi idősen már kinőttem. Aztán, anyukám polcán sorakozott sok-sok pöttyös és csíkos könyv. Nem tudom ismeritek-e. A vörös pöttyös könyvekhez tudnám őket hasonlítani, akkor voltak ezek nagyon népszerűek, amikor a könyvek még 15-30Ft-ba kerültek. De, szép is lenne, ha még most is annyiba kerülnének. Awww! Akkor viszont más termékek árai is ehhez alkalmazkodnának és változatlan lenne a helyzet. Amúgy még mindig adnak ki ilyen könyveket csak már nem olyan népszerűek.

Tehát. Az első regény, amit elolvastam (magamtól), a Két Lotti volt. Amikor elkezdtem csak úgy faltam a lapokat és igen büszke voltam magamra, hogy én aztán milyen ”nagy” vagyok. Eljutottam a hatodik- hetedig fejezetig egy nap alatt, majd egy kissé lassítottam a tempón, de azért kiolvastam. Akkor aztán, hogy örültem a fejemnek. Fuhúú!! Valahogy azonban mégsem hozta meg a kedvem az olvasáshoz. Próbálkoztam utána még pár pöttyös könyvvel, de nem volt az igazi. (Hehe! A Pöttyös az igazi!) Kicsit bugyutának, gyerekesnek éreztem őket. Ilyen volt például a Hárman a szekrény tetején vagy a Szamóca lányok.

Aztán-bár ezt eléggé klisésnek fogjátok tartani- az egyik lány az osztályunkban elkezdte olvasni a Szent Johanna gimit. Folyton csak dicsérte és dicsérte, lassan egyre több barátom elkezdte és ők is ódákat zengtek róla. Úgy döntöttem megkérem anyát, hogy vegyük meg. Elmentünk a könyvesboltba és meg is lett az első regényem, amit én magam kértem. Már a borítója megfogott. Van valami varázslatos a régi könyvek kopottas borítójában és a megsárgult lapjaiban, de annak a könyvnek a borítójához hasonlót addig nem nagyon láttam. Hülyén hangozhat, de tényleg nem tudtam a korosztályomnak szóló modernebb könyvekről.

Amint hazaértünk rögtön el is kezdtem olvasni és már az magával ragadott, hogy nem kell minden mondatot háromszor elolvasnom, hogy megértsem a régiesebb szavakat, kifejezéseket. Ugyanis nem voltak benne. Nem olvashattam sajnos sokáig, mert szinte rögtön mennem kellett lovagolni. Nos, máskor nem kellett kétszer mondani, ha anyu azt mondta mehetek aznap a lovakhoz, már készen is álltam, de most egyenesen nehezemre esett otthagyni legújabb szerzeményemet. Ezek után egyre csak jöttek ki Leiner Laura könyvei és mire a hatodik részhez értem, a korosztályomhoz hűen, szerelmes voltam Cortezbe, én akartam lenni Reni és abba a bizonyos 11. B osztályba akartam járni. Mire vége lett az SzJG-nek már komolyan azt vallottam, hogy imádok olvasni, azonban nem tudtam, hogy ezek után melyik könyvhöz nyúljak.

Azért ne aggódjatok, könnyen megoldódott a problémám, hiszen valakitől hallottam a Vörös pöttyös könyvekről. Innentől pedig a lehetőségek tárháza nyílt meg előttem. 

Egyre többet olvastam és persze egyre jobban szerettem olvasni. Azt azért nem engedhettem meg magamnak, hogy mindet megvegyem, de annak is van egy hangulata, amikor a könyvtárban vadászol a neked szimpatikus kötetekre. Azonban, mégis. A legjobb az, ha a saját könyvedet olvashatod. Így lett belőlem egy vérbeli könyvmoly, és mindezt Leiner Laurának és sajátos humorának köszönhetem. 

Előszó (picit hosszan)

Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá. Az egész olyan..... felkavaró. Csak megtörtént az egész és én észre sem vettem. Oké, nem húzom tovább a drága időtöket. Belekezdek. Diagnosztizáltam magamnál egy betegséget. Ráadásul utánanéztem és elég komolynak tűnik. Eléggé megrázott, amikor megtudtam. Nem is számítottam rá. Jó...akkor..egyszerűen...csak kibököm..... Én...egy...könyvmoly vagyok. Huhhh! Csak sikerült leírnom. Aki nem ismerné ezt a betegséget, annak röviden elmondom. Azt hiszem, a legjobban úgy tudnám bemutatni, ha összehasonlítom az egészséges embereket és a könyvmolyokat. Míg a normális emberek az olvasásra úgy tekintenek, mint egyszerű kikapcsolódásra, és amikor kedvük van hozzá, szimplán csak leülnek és olvasnak egyet, addig a könyvmolyoknak az olvasás létszükséglet. Nem számít hol vannak vagy mi történik körülöttük, ha egy bizonyos ideig nem olvashatnak, olyan tüneteket produkálnak, mint egyes függők. Sőt végiggondolva a könyvmolyok nem mások, mint függők. Könyvfüggők. Az őket körülvevők idegesítésére, képesek bármilyen más művelet közben olvasni.  Míg azokban a családokban, ahol nincs ebben a betegségben szenvedő ember, az étkezések közben visszafogott társalgás folyik, esetleg csendben fogyasztják az ételt, addig a könyvmolyok családjában ez teljesen másképp történik. Eleinte úgy tűnhet, hogy náluk is minden rendben van, de ha jobban körülnéztek láthatjátok a különbségeket. Először is van a ház könyvmolya, aki a könyvét a tányérja mellett az asztalon, esetleg az ölében tartja és tökéletesen összhangba hozza az evést az olvasással. Van a család azon tagja, aki csak csöndben a fejét rázza és látszik rajta, hogy nem különösebben zavarja. Vannak viszont olyanok is, akik nem tudják tartani a szájukat és nemtetszésüknek hangot is adnak. Csakhogy ebből szinte biztos, hogy ők jönnek ki rosszul, hiszen a könyvmolyok másik jellemzője, hogy képesek akkora figyelmet fordítani a könyvre, hogy észre sem veszik, ha szólítják őket és a mellettük folyó beszédet, zenét vagy bármi mást, csak egyszerű háttérzajként kezelik,ezért mindenféle nehézség nélkül ki tudják zárni. Visszatérve azokhoz az emberekhez, akik olvasás közben panaszkodnak a könyvfüggőknek és próbálnak a beteg és az olvasmánya közé állni, vesztesként jönnek ki a csatából. Választ nem kapnak, maximum néhány vállrándítást, amitől csak még jobban felhúzzák magukat, hiszen úgy érezhetik, mintha a falnak beszélnének. Ezeknek az embereknek mondom. Össze kell szedni minden erőt és kitartást és megnyugodni. Hiába csapsz akármilyen felhajtást, nem segít. Légy türelmes és várj! A legtöbb könyvfüggő a 20-as éveihez érve elkezd komolyodni és remélhetőleg enyhülnek a tünetek. Azonban van egy rossz hírem is, aki egyszer könyvmoly volt, az könyvmoly is marad. Legfeljebb háttérbe szorítja a betegséget. Na, de kanyarodjunk vissza a fő témánkhoz. Pár dolgot még meg kell említenem. A könyvfüggőkkel messziről el kell kerülni a könyvesboltokat. Azért mondom, hogy messziről, mert egyes betegek képesek a könyvek lapjainak illatát követve rátalálni a számukra mennyországgal egyenértékű könyvesboltra. Ha mégis betévednétek egybe csak egyet mondhatok. FUSS!!!!!!!!!!!!!!!!! (és vidd magaddal a pénztárcádat) Aztán, ameddig az egészséges emberek a kedvenc könyvük borítóján is csak végigsimítanak, esetleg beleszippantanak a lapjaiba, addig a könyvmolyok képesek egy-egy könyvet emberszámba venni. Beszélgetnek vele, ölelgetik stb. Ilyenkor ne nézz rájuk furcsán! Nem fogják megérteni, miért kételkedsz a józan eszükben. Végül elérkeztünk az utolsó lényeges pontunkhoz. A könyvmolyok és a véleményük kifejtése. Lehet, hogy az előzőek alapján azt gondolod, a könyvfüggőknek mindegy miről szól a mű, csak könyv legyen. Hát nagyon tévedsz. Talán semmi sem idegesíti fel jobban egy könyvmolyt, mint az ha egy olyan olvasmány amiről azt gondolta milyen istencsászár, oltári klassz, szuper könyv lesz, mégsem nyeri el a tetszését. Ilyenkor órákat tud azzal foglalatoskodni, hogy pontokba szedve, jól kidolgozva elküldjön mindenkit akinek köze volt a könyvhöz a jó, büdös francba. Viszont, amikor egy jó könyvet olvasott... Hát akkor napokig is eltarthat a mű istenítése. Az egyetlen probléma az, hogy nehezen találnak olyat, aki érdeklődve hallgatja őket és osztja is a véleményüket. Legtöbbször csak idegesíti az illetőt, egy idő után megunja és közli a beteggel, hogy ő erre nem ér rá és inkább megy a dolgára. Ezzel pedig szörnyen letöri a könyvmolyt. Ezért is kezdtem bele ebbe a blogba. Én büszke vagyok rá, hogy könyvmoly vagyok és ha magadra ismertél a leírás alapján, ne szégyelld! Légy büszke te is! :D És ha tetszett ez a kis bemutatkozás tarts velem a továbbiakban is!