Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá. Az egész olyan..... felkavaró. Csak megtörtént az egész és én észre sem vettem. Oké, nem húzom tovább a drága időtöket. Belekezdek. Diagnosztizáltam magamnál egy betegséget. Ráadásul utánanéztem és elég komolynak tűnik. Eléggé megrázott, amikor megtudtam. Nem is számítottam rá. Jó...akkor..egyszerűen...csak kibököm..... Én...egy...könyvmoly vagyok. Huhhh! Csak sikerült leírnom. Aki nem ismerné ezt a betegséget, annak röviden elmondom. Azt hiszem, a legjobban úgy tudnám bemutatni, ha összehasonlítom az egészséges embereket és a könyvmolyokat. Míg a normális emberek az olvasásra úgy tekintenek, mint egyszerű kikapcsolódásra, és amikor kedvük van hozzá, szimplán csak leülnek és olvasnak egyet, addig a könyvmolyoknak az olvasás létszükséglet. Nem számít hol vannak vagy mi történik körülöttük, ha egy bizonyos ideig nem olvashatnak, olyan tüneteket produkálnak, mint egyes függők. Sőt végiggondolva a könyvmolyok nem mások, mint függők. Könyvfüggők. Az őket körülvevők idegesítésére, képesek bármilyen más művelet közben olvasni. Míg azokban a családokban, ahol nincs ebben a betegségben szenvedő ember, az étkezések közben visszafogott társalgás folyik, esetleg csendben fogyasztják az ételt, addig a könyvmolyok családjában ez teljesen másképp történik. Eleinte úgy tűnhet, hogy náluk is minden rendben van, de ha jobban körülnéztek láthatjátok a különbségeket. Először is van a ház könyvmolya, aki a könyvét a tányérja mellett az asztalon, esetleg az ölében tartja és tökéletesen összhangba hozza az evést az olvasással. Van a család azon tagja, aki csak csöndben a fejét rázza és látszik rajta, hogy nem különösebben zavarja. Vannak viszont olyanok is, akik nem tudják tartani a szájukat és nemtetszésüknek hangot is adnak. Csakhogy ebből szinte biztos, hogy ők jönnek ki rosszul, hiszen a könyvmolyok másik jellemzője, hogy képesek akkora figyelmet fordítani a könyvre, hogy észre sem veszik, ha szólítják őket és a mellettük folyó beszédet, zenét vagy bármi mást, csak egyszerű háttérzajként kezelik,ezért mindenféle nehézség nélkül ki tudják zárni. Visszatérve azokhoz az emberekhez, akik olvasás közben panaszkodnak a könyvfüggőknek és próbálnak a beteg és az olvasmánya közé állni, vesztesként jönnek ki a csatából. Választ nem kapnak, maximum néhány vállrándítást, amitől csak még jobban felhúzzák magukat, hiszen úgy érezhetik, mintha a falnak beszélnének. Ezeknek az embereknek mondom. Össze kell szedni minden erőt és kitartást és megnyugodni. Hiába csapsz akármilyen felhajtást, nem segít. Légy türelmes és várj! A legtöbb könyvfüggő a 20-as éveihez érve elkezd komolyodni és remélhetőleg enyhülnek a tünetek. Azonban van egy rossz hírem is, aki egyszer könyvmoly volt, az könyvmoly is marad. Legfeljebb háttérbe szorítja a betegséget. Na, de kanyarodjunk vissza a fő témánkhoz. Pár dolgot még meg kell említenem. A könyvfüggőkkel messziről el kell kerülni a könyvesboltokat. Azért mondom, hogy messziről, mert egyes betegek képesek a könyvek lapjainak illatát követve rátalálni a számukra mennyországgal egyenértékű könyvesboltra. Ha mégis betévednétek egybe csak egyet mondhatok. FUSS!!!!!!!!!!!!!!!!! (és vidd magaddal a pénztárcádat) Aztán, ameddig az egészséges emberek a kedvenc könyvük borítóján is csak végigsimítanak, esetleg beleszippantanak a lapjaiba, addig a könyvmolyok képesek egy-egy könyvet emberszámba venni. Beszélgetnek vele, ölelgetik stb. Ilyenkor ne nézz rájuk furcsán! Nem fogják megérteni, miért kételkedsz a józan eszükben. Végül elérkeztünk az utolsó lényeges pontunkhoz. A könyvmolyok és a véleményük kifejtése. Lehet, hogy az előzőek alapján azt gondolod, a könyvfüggőknek mindegy miről szól a mű, csak könyv legyen. Hát nagyon tévedsz. Talán semmi sem idegesíti fel jobban egy könyvmolyt, mint az ha egy olyan olvasmány amiről azt gondolta milyen istencsászár, oltári klassz, szuper könyv lesz, mégsem nyeri el a tetszését. Ilyenkor órákat tud azzal foglalatoskodni, hogy pontokba szedve, jól kidolgozva elküldjön mindenkit akinek köze volt a könyvhöz a jó, büdös francba. Viszont, amikor egy jó könyvet olvasott... Hát akkor napokig is eltarthat a mű istenítése. Az egyetlen probléma az, hogy nehezen találnak olyat, aki érdeklődve hallgatja őket és osztja is a véleményüket. Legtöbbször csak idegesíti az illetőt, egy idő után megunja és közli a beteggel, hogy ő erre nem ér rá és inkább megy a dolgára. Ezzel pedig szörnyen letöri a könyvmolyt. Ezért is kezdtem bele ebbe a blogba. Én büszke vagyok rá, hogy könyvmoly vagyok és ha magadra ismertél a leírás alapján, ne szégyelld! Légy büszke te is! :D És ha tetszett ez a kis bemutatkozás tarts velem a továbbiakban is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése